Nepáli napló


- Lulu levelei -

Kóti Ilona

 


Reggeli


 

 

Kicsi kepeslapot kuldok neked most. Olyant, amilyent en tudok irni. Egyszerut.
Minden nap ugyanazon az utcan megyek vegig. Azt hiszem, hogy semmi nem
valtozik, holott nagyon is jol tudjuk, hogy minden. Megis minden egyes
nap azutca pora ugyanugy minden egyes jarmu utan a szadig szall fol es
kopdosod a sarga porperemetet. Igyekszem zsebkendomon kersztul
lelegezni nemi vedelmet keresni a kerozinnal kevert uzemanyag fekete
fustjetol. Azt hiszem nagyjabol sikertelen a muvelet. Ugyanazok a
gyerekek szaladgalnak-a kisebbek mezten seggel es ugyanoda kakilnak
meg pisilnek,nevezetesen, ahol rajuk jon a szukseg. A nagyobbak egy
resze uniformisban iskolaba igyekszik, aki meg nem az eli alkalmi
eltet az utcan. Kecskegida buta , simogatnivalo feje az anyja togyet
dofkodi. Enni ker. Ahhoz az oregasszonyhoz tartozik, akirol azt,
gondolom-boszorkany. Soteboru, egyfogu, a kecskeivel egy akolban el es
az allatok minden szo nelkul is kiovetik ot. Teljesen egyek
egymassal.Nincs semmilyuk, senkijuk-elnek. Az asszonyok reggelente rez
vagy aluminium korsokban hordjak a vizet. Vallukra emelve viszik a
teli kannakat. Nehezek, Lehuzza vallukat. Nem lattam meg ferfit, aki a
vizet hordta volna. Az arusok mar kiraktak a zoldsegeiket, apro
kupacokba. Vevok majd kesobb jonnek, de mar lehet erezni  a fokhagyma
a sulo olaj szagat az utcan. Keverednek a reggeil szagok. Kozvetlen az
ut szelen all a budi. Az ember most jott ki, uritett, hat a kicsapodo
ajtoval a benti gazok is az utcara kerultek. Pirosruhas anya veszi elo
mellet babajanak. Mosolyog, a gyerek meg mohon tapad anyja bimbojara.
Vege a monszunnak. A nap teljes erejebol sut mar 7 orakor. Latszanak a
Himalaja kornyezo vonulatai. Kivehetok a kolostorok, a zoldben egy-egy
foltkent a falu hazai. Mindegyiken ott lobognak a tibeti imazaszlok.
Aztan tovabb haladok. Biciklisek jonnek, akkora ketrecszeru
epitmenyeket hordanak a csomagtarton, hogy lehetetlenseg elferni
rajtuk. Ok azonban elfernek es ezek a "ketrecek" raadasul aruval
tomottek. Madarcsontu emberek hajtjak a bringat.
Szerzetesek jonnek a reggeli corabol. Sosem tudom mivel toltik a
napokat, latszolag semmivel. Mobiltelefonja mar szinte mindnek van es
nem is keves monk(szerzetes) rendelkezik motorral. Hogy mibol? Ne kerdezd. A
dudalas is elkezdodott mar. Nyomjak.
Megyek az IBA-ra. csok, Lulu