Nepáli napló


- Lulu levelei -

Kóti Ilona

 


Feeding


 

 

Szeretnem megosztani veled az elmenyeimet az erzeseimet a
gondolataimat.Neha angolul fogok irni, mert van ugy hogy egy-egy
frazis jobban kifejezi a mondandomat. Nem volt semmifele elkepzeles a
fejemben arrol, hogyan is lehet ezer, ezerketszaz embert jollakatni.
Mind a mai napig. De ma, Rahul azt mondta -nekem ajandekozza ezt a
napot. Lassam, eljem at, milyen, amikor ennyi ember gyulik ossze es
varja az etelt. Mar korabban keszultem ra. Felajanlottam, hogy fozok ,
elokeszitek amit kell es azutan azetel
osztasban is reszt veszek.
Haromszaz kilo krumplit, szaz kilo rizst harminc kilo hagymat es ki
tudja mennyi egyeb zoldseget, meg hozzavalokat vettunk elozo nap. A
fozes es az etetes KTM Pashpatina nevu hinduk altal lakott teruleten
tortent A lakott ez esetben azt jelenti, hogy e terulet foldjen -szo
szerint ertve a foldon- elnek, alszanak, imadkoznak, esznek
szaporodnak stb. Itt vannak a templomaik, a halottegeto helyuk meg a
rengeteg majom, kutya, tehen es ezeknek megfelelo legymennyiseg. You
can hardly imagine the smell of the burning bodies, smell of the
animals and people who are sit on the road, and everywhwere on the
grass, so you have to be careful, becouse if not you can be easily
shitty.
Nyolc orara mentem a helyszinre, ahol satorteto alatt mar nagy
labasokban fott a krumpli. Aki gyermekoraban megfordult kulonbozo
uttoro illetve kiszes lagarekben, annak lehet elkepzelse arrol,
milyenek ezek a hatalmas aluminium labasok. Sima gazpalack es
hozztartazo gyuru, amin a labasok alltak. Mikor megfott a krumpli a
hejaban tobbi szakacs testverem meg se varta, mig kihul, el kezdtek
pucolni. Mondta Rahul, hogy az o ujjaik mar hozza vannak szokva a
forrohoz. Az enyem nem volt, de nem akartam lemaradni, ugyhogy
megoldottam maskepp. Egy vekonyabb agat szurtam a krumpliba es igy mar
nekem is ment. Nem tudom van e arrol elkepzelestek, mennyi ido es
munka 3oo kg.-ot megpucolni. Oszinten szolva leszakadt a derekam az
elorehajolastol a muvelet vegere. Ez csak aprosag. Igazabol azert is
mentem, mert itt talalkozhattam az utcan szuletett es mind a mai napig
ott elo gyerekekkel. Szerettem volna megtudni milyenek, mit lehet
veluk kezdeni, tudok-e veluk foglalkozni stb. Es ujbol azt lattam,
amit mindenhol a vilagban, hogy a gyerek mindenutt gyerek. A lenyeget
tekintve. Termesztes, hogy a korulmehyeik, a kulturajukbol adodo
kulonbseg letezik, de ugyanugy vagyja a szeretetet, ugyanugy elvezi a
hulyulest, ugyanugy sir es ugyanugy szenved, mint mindenutt mashol a
gyerekek. Megmondom oszinten egy kicsit tartottam attol, hogyan fogom
olelni oket, mert tudtam, hogy koszosak, betegek, tetvesk stb. De
abban a pillanatban, amikor megkerdeztem a nevuket, es kezdtem
fenykepezni oket, es mikor megmutattak az izmukat meg en is az
enyemet, amikr az elso vekony kar belemcsimpaszkodott, a masik meg
atolelte a vallamat, manden mas erzes megszunt. Mentunk. Ketto az
egyik oldalamon, ketto a masikon, egy elottem egy mogottem, aki meg
nem tudott elerni, az ott szaladgalt korulottem korbe korbe. Mondtak,
hogy most menjunk a folyohoz es majd ok beleugranak en meg mindegyiket
fotozzam le. Az egyik azt mondta o hatast ugrik, a masik seggest, ki
puceran, ki parban, ki ruhastol es csak ugraltak az allati koszos
vizbe, nem torodve a hullak hamujaval, ami a szent folyoba omlott
eppen, nem torodve a tetejen uszkalo hejak, muanyag flakonok, urlekek
tomegevel. Onfeledtek voltak, mutatni akartak mit tudnak ok, amikor
nem szivjak a ragasztot a zacskobol, amikor nem koldulnak, vagy
lopnak, hanem elvezik az oromet a rajuk figyelesnek. Barataim orom
volt nekem is.
Aztan a visszafele uton is elveztuk a letet lobaltuk a karunkat,
mindenki bemutatta mit tud meg mozgasban, pl baromi nagyot rugni, igen
cseles kung fu mozdulatokat imitalni, kutyat villamgyorsan elhajtani
es egyebek.Ez kis kiruccanas volt a sator alol, nekem azonban tovabb
kellett segiteni a fozesben.Ne kepzeljetek el nagy tisztasagot a
rogtonzott konyhaban. A viz, mikepp az edenyek es egyeb szerszamok,
valamint a konyhaeszkozok tisztasaga nem volt toretlen. Az ANTSZ
hosszu, hosszu oldalakat birt volna teleirni arrol, miert is nem
engedelyezne itt a fozest. De az ANTSZ egesz Nepalt becsukatna ugy
ahogy van.
Kozben szepen lassan gyulekezni kezdek az emberek egy hatalmas sator
ala. Elozoleg Rahul kipucoltatta a foldet a sator alatt, ami annyit
jelentett, hogy most az urulek es a szemet, nem a sator alatt, hanem
szepen korben a negy szelen tanyazott.
Tudom, hogy otthon is van nyomor, lattam , segitettem ott is. Megis ez
valami mas nekem. Nem tudom megmondani mitol. Az arcok a testek, a
szagok, a gyerkek tomege, a betgsegek- es megis mosolyognak, ulnek
varnak az etelosztasra. Nem akarom idealizalni. Nem akarom azt
mondani, hogy nincsenek koztuk eroszakosak, drogosok, alkoholistak
stb. Csak azt szeretnem kifejezni, hogy az erzeseim voltak masok,
Amikor  az ucakolyok odamegy az oregasszonyhoz, aki olyan picire van
osszeaszva, mint a mesekonyvekben rajzolt figurak, es -igazabol a
hyolc eves gyerek es a hetveneves asszony mereteiben nincs semmi
kulonbseg- megoleli ot, majd azt mondja fenykepezem le oket... It was
the beauty itself. Arcok szeles mosollyal fogatlanul foggal,
mosolyogva. Anyjuk oleben alvo csecsemok, testverek, koszosak szinesk,
kero kezek, hogy adjal meg. Es csak osztod az etelt alazattal,  a
talpuknal a tanyer, levelekbol, es te is a talpukhoz hajolsz ugy
osztod az etelt. Igy van rendjen. Aszott, vekony kezek kerik toled a
rizst a krumplit. Osszeteszik a kezuket es aldast, koszonetet mondanak
neked. Es csak mesz es mesz, osztod, amilyen csak gyorsan tudod, mert
mindenki ehes. Nem turelmetlen, nem kiabal. Egy sorban hetven ,
nyolcvan ember ul. Tiz tizenket sor van. Ehesek. Madame, give me.
A gyomromban erzem oket, a szivemben erzem oket. Ok is olyanok mint
en. Csak most itt elnek. Amit tehetek itt eppen most, hogy kiszolgalom
oket. Nics a fejemben az otthonom, a csaladom, senki es semmi. Nem is
tud a fejembe lenni . Nics hely, mert csak ok vannak itt a jelenben
olyan intenziven, amilyen intenziv a jelen pillanat. A nap, ami
ezerrel sut, a szinek , a hangok, az ujjak, amik tisztara torlik a
tanyert, a majmok ott, ahogy eszik a krumplihelyat, a hollok a
maradekokat. a lab nelkuli emberek, a csaladok, bufoges... szoval,
ahogy a dolgok vannak.
Szep nap volt. Milyen gazdagsag ez, latni, erezni, felfogni. Halas
vagyok, hogy ezt is megelhettem. Lulu