|
Dr. Baktay Miklós:
Adalék a cigánykártya kultúrtörténetéhez
<A cigánykártya, a kártyavetés kortárs pszichológiai tanulmányozása olyan történeti rekonstrukciós lehetőséget jelent, amely közelebb vihet a cigány kultúra egyes korszakainak megértéséhez.
A történeti rekonstrukcióhoz kevés hiteles forrás áll rendelkezésünkre, hiszen a kártyavetés a XIX. században kezdett gyökeresen átalakulni, ráadásul véleményünk szerint mindig is szimbiózisban volt más kultúrákkal. Ezért az egyik megismerési mód az, amit a régészek használnak olyan tárgyak esetében, amelyeket elemésztett az idő. A fa cölöpöket például úgy tudják rekonstruálni, hogy helyükön más a talaj színe, állaga. Pompeii vulkáni hamujában is a testek negatívja maradt meg. Az inkák építészeti módszereire úgy igyekeznek rájönni, hogy korabeli eszközökkel megpróbálják létrehozni ugyanazokat a megoldásokat.
Talán a kultúrtörténetben is használhatnánk azt a módszert, hogy megnézzük, milyen lenyomatot hagyott a cigány kultúra a másik, jobban kutatható kultúrában, azaz milyen szükségleteket elégített ki adott helyen és korban. Esetünkben természetesen a XIX. század előtti Magyarországról van szó.
A hagyományos foglalkozásoknál elég egyszerű megtalálni ezeket a lenyomatokat. Nyilvánvaló, hogy egy kisebb falunak nem volt érdemes vályogvető mestert tartani, mert ez a munka annyira idényjellegű volt. Amikor viszont valóban szükség volt a vályogtéglára, akkor ezerszám. Aminthogy üstfoldozót sem volt érdemes tartani, és zenekart sem.
Másfelől azt is könnyű rekonstruálni, hogy maguknak a cigányoknak is gazdaságosan kellett berendezkedni. Úgy, hogy lehetőleg mindenki találja meg az elfoglaltságát és be tudjanak hatolni a "gácsó" közösség ökonómiai réseibe.
Az egyik ilyen szükséglet a lelki útmutatás egészen intim ügyekben. Azokban, amikben nem volt kihez fordulni. Azokban, amikben maga a kérdés is sok információt adott a kérdezőről, ezért nagyon komoly bizalom kellett puszta feltevéséhez is. Erre volt tökéletesen alkalmas a kártyavető, különösen a cigány kártyavető, hiszen egy független, másik kultúrában mozgott. A rá bízott titkokból csak kevés eséllyel profitált, főleg, ha odébbállt, de amúgy is valószínűleg akkor járt a legjobban, ha megtartotta őket magának.
A cigány kártyavetők másik esélye az volt, hogy saját kívülálló helyzetük miatt sokkal nagyobb rálátásuk volt a nem-cigányok életére, mint azoknak a sajátjukra. Ezért a cigánykártya olvasásakor, a kivetések értelmezésekor kevéssé kellett tartalmi megfontolásokba bocsátkozniuk, tökéletesen elég volt, ha a jós "felolvasta" mit mond a cigánykártya és a személyes következtetéseket, az interpretációt a jóslatkérőre bízták. Minél inkább ezt tették, annál sikeresebbek voltak, annál inkább eltért tanácsuk attól, amit a gácsók saját életvilágukban kaptak. Hiszen ott "tele volt a padlás" jótanáccsal, morális megfontolásokkal, kézivezérléses utasításokkal.
További fontos mozzanat, hogy a téma, amiben valaki jóslatot kérhetett, nyilvánvalóan kevéssé illeszkedett a morál világába, ezért bizonyos értelemben cinkossá tette a kártyavetőt, aki azonban ezzel a fentebb már vázolt okból alig élhetett vissza.
A helyzet egyéb előnyös mozzanata az, amit ma mentálhigiénének neveznénk: a kártyavető sorsokat lát, sorskérdésekkel fordulnak hozzá. Márpedig akinek sorskérdésekben szava van, annak hatalma is van. Egyrészt úgy, hogy maga dönt emberi sorsok fölött és döntésének érvényt is szerez, másrészt úgy, hogy irányt mutat a döntéshozóknak. Jó néhány történelmi példát ismerünk arra, hogy hatalmas uralkodók jósok vagy jósdák befolyása alá kerültek.
Ez mindkét félre rombolóan hatott: a jósok vagy jósdák hatalomittasak lettek, a ügyfeleik pedig függővé váltak tőlük.
A cigány kártyavetők esetében magukat a jósokat megóvta a hatalom mámorától, hogy nem juthattak valódi befolyáshoz, kívülállók maradtak, más kultúra és érdekkör részesei, a jóslatot kérők pedig a maguk érdekkörében és életvilágában értelmezhették a cigánykártya közlendőjét. Akkor sem lehetett őket manipulálni, ha véletlenül volt hatalmuk.
Mindezek a körülmények olyan kultúrevolúciós folyamathoz vezettek, amelynek ma is tanúi vagyunk, hála az Internetnek, ami furcsa módon újra lehetővé teszi azt az intimitást, ami a XIX. századdal eltűnt. A XIX. században az urbanizáció, a cigányok letelepedése, a nyomtatott kártya elterjedése a kártyavetést is egészen más funkcióba terelte, vagy éppen elsorvasztotta.
A polgári értelmiség vette át a kártyavetők szerepét. Megjelent a pszichológia, mint önálló diszciplina és hatáskörébe is vont minden egyéb olyan jelenséget, ami tudattalanunkkal van összefüggésben. Az álomfejtés elsősorban Freud révén vált elismert, szent borzadállyal szemlélt tudományággá. Hamarosan erre a sorsra jutott a kártyavetés is főleg Jung munkásságának köszönhetően.
Később a pszichológia rájött, hogy az álom és a kártya éppúgy externalizáció, mint egy vers vagy festmény. Mi több: dolgozhatunk kaviccsal, homokkal vagy építőkockával. Lassacskán egyenrangúvá váltak az externalizációs eszközök. A cigánykártya esetében azonban megfordulni látszik ez a tendencia. Kutatásaink szerint (Lásd az erről készült tanulmányt itt) korántsem egyetlen eszköz a többi között, hanem kiemelten alkalmas arra, hogy kreatív gondolkodásra, erőforrások mozgósítására és pozitív jövőképre sarkalljon.
Ezért különösen nagy öröm, hogy csodálatos módon fennmaradt a cigánykártya eredeti hagyománya. Erről az Internet tanúskodik, ahol sorban jelennek meg a hagyományos jósdák és azok utódai, leszármazottai. Igényes és professzionális módon válaszolnak a sorsdöntő kérdésekre (például http://www.ciganykartya.hu/)
Ebben az esetben úgy működik az Internet, mint a mosogatófiú a híres nyelvész történetében. John Sebeok (magyar származású, USA-ban élő nyelvész) mesélte, amikor a 80-as években Budapesten járt, hogy szerette volna tanulmányozni az egyik indián nyelvet. (Már elfelejtettem, melyiket.) Elutazott a helyszínre, de a rezervátumban senkit sem talált, aki alkalmas lett volna a feladatra. Amikor hazaért, kedvenc vendéglőjében megkérdezték, merre járt. Elmondta.
- Itt kellett volna kezdenie! A mosogatófiúval!
Igaza volt a vendéglősnek, a fiú tökéletes partner lett a ritka nyelv feltárásában.
Hasonlóan veti felszínre az Internet is a rejtett tudásrétegeket. Bizonyára sokan jósolnak még és sokan járnak hozzájuk, csakhogy részben a dolog intimitása, részben pedig lenézettsége miatt erről kevesen tudósítanak. Szubkultúra lett a kártyavető mesterség.
Mi az, ami ismét felszínre hozta és népszerűvé tette a cigánykártyát? Paradox módon éppen az, hogy az emberek szeretnék kezükbe venni a sorsukat. Furcsa állítás ez, hiszen a hiedelem szerint azok fordulnak jóshoz, akik valami eleve elrendelt történetnek hiszik a sorsukat, aminek csak meg kell találni a forgatókönyvét. Ezután tétlenül, ölbe tett kézzel várni.
A cigánykártyához fordulók azonban éppen ellenkezőleg, nagyon is bátor cselekedetet hajtanak végre: félreteszik félelmeiket és szembenéznek a helyzettel. Mert a mai kártyavető szembesít és segít feltárni a lehetséges cselekvési módozatokat.
Célunk ugyan egy kis kultúrtörténeti kirándulás volt, de azért meg kell válaszolnunk egy súlyos kérdést. Ezek szerint mindegy, hogy pszichológushoz vagy kártyavetőhöz fordulunk?
A válasz:
Bizonyos szempontból igen. A pszichológia számára ugyanis sokkal fontosabb a változtatás igénye, mint módja.
Ha valaki le akar fogyni, mehet kocogni vagy edzőterembe, élhet almán vagy sárgarépán, mindez lényegtelen ahhoz képest, hogy megteszi az első lépést egészsége érdekében.
Ha valaki változtatni akar sorsán, fordulhat kártyavetőhöz, pszichológushoz vagy éppen paphoz. A lényeg, hogy képes másik ember elé tárni helyzetét, hiszen ezáltal már saját maga is némi távlatból tud rátekinteni.
Egészen más a válasz akkor, ha a további lépésekről van szó. Úgy, ahogy tönkre mehetnek az ízületei annak, aki túlsúllyal megy kocogni, arra is érdemes figyelni, mi a következő lépés életünk megváltoztatása, sorsunk irányítása során. Mert az lehet, hogy az első lépés tűnik a legnehezebbnek, de a többihez már iránymutatásra is szükség van.
|
| |
|